2012. április 12., csütörtök

A happy ending elmarad, sőt el sem jön...

Igen már a cím is baljóslatú és tessék, beüt a nagy betűs VÉG itt is. Azt kell, hogy mondjam, nem fogtok az Amerikai kalandjaimról olvasni, még. Igen, igen tudom... De hát megígértem.
Történt ugyanis, hogy úgy döntöttem haza megyek és ott is maradok tanulni egy jó két évre. A családomnak is szüksége van rám (ebbe most nem mennék bele) és nekem is rájuk. A helyzet az, hogy mostanában elég sok honvágyam van és most, hogy már a másik családot ,,koptatom" és lassan eg éve úton vagyok, egyszerűen rá kell, hogy jöjjek az emberek bármit mondhatnak, az attól még nem feltétlenül lesz úgy. Too much the risk to beleive in what the peoples are just saying. Vagyis. Túl sok a kockázat abban amit az emberek mondanak.

Svájci tartózkodásom alatt találkoztam számos családdal és dolgoztam is sokuknak. Vegyünk mondjuk 10 családot az összes közül. 10 családból 2 családdal tudom elképzelni, hogy egy boldog évet töltsek együtt. Ami ha belegondolok elég kevés. Nehéz megmondani miért is bizonytalanodtam el ennyire. Talán mert ez a második család sem ideális számomra, vagy már kezdem azt hinni, hogy velem van gond? Talán kicsit mind a kettő. Tudom, hogy egy ekkora lehetőséget ellökni magamtól nem a legjobb döntés, de most csak szükségem van arra, hogy kicsit magyarul beszélgethessek a boltos nénivel, vagy arra, hogyha valami hétköznapi problémám van akkor csak felhívom anyut a telefonon és ha akarom fél órán keresztül ecsetelem neki a semmit, mert megtehetem. És nekem nem elég ebből most csak 2 hónap. Szeretnék otthon lenni egy kicsit, at least 2 years. És utána megint előttem a világ. Mert én ilyen vagyok.
Most csak egy kicsit túl sok volt a világból azt hiszem. :)

Nem fogom elnézést kérni tőletek, és ígéretet sem teszek mikor térek vissza. Csak azt érzem, hogy még visszatérek és még hallotok majd rólam, és a Nagy Álmom, továbbra is egy év az USA-ban. Csak győzzem kivárni mikor már akarom is majd, hogy megvalósuljon. :)

Ezzel zárom soraimat, és szeretnék megköszönni mindenkinek mindent, de leginkább a blogíróknak akik olvasnak, hogy írják a blogjaikat és ameddig úgy nem döntök én is csatlakozom, táplálkozhatok a soraitokból. illetve az olvasóknak akik engem olvastak.

Puszil mindenkit: Kitti

3 megjegyzés:

  1. Sajnálom. :-( De ezt te érzed, te tudod, úgyhogy remélem egyszer meg tudod valósítani az amerikai álmod... ;-)

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon sajnálom Kitti! :( De amint azt egy előbbi bejegyzésemben is írtam, mindig azt tedd amihez éppen kedved van. Ha most szeretnél kicsit otthon lenni, akkor hajrá - Amerika itt lesz, megvár. Remélem otthon azért valamilyen keretek között összefutunk majd.. ;)
    Sok sikert mindenben, bármihez is fogsz!
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Igen köszönöm szépen csajok nagyon aranyosak vagytok. Vivi mindenképpen találkozni kéne, nagyon szívesen megismernélek! :) Remélem összehozzuk valamikor mikor már itthon leszel, ja és továbbra is olvaslak! :)
    Kriszti neked pedig sok szerencsét a további keresgéléshez, remélem hamarosan téged is olvashatlak majd! :)

    VálaszTörlés