USAdventure: Utazási infók és egy kis Svájc

Megjöttek a vízum papírjaim, legalábbis anyukám erről adott értesítést tegnap előtt, amikor a postás hozott egy vastag borítékot nekem címezve. Állatira szeretném átnézni őket és már most túl lenni az interjún meg az egész nagykövetséges mizérián, de sajnos várnom kell amíg haza érkezem. Erről jut eszembe, hogy lefoglaltam a repjegyemet Svájcból haza, május 14- ére. Sajnos egyik itteni host családom sem gondolja úgy, hogy bele kéne adnia, ami kicsit szomorú a történteket tekintve, de nem baj ennyit kibírok.

Ami a kiutazásomat illeti kicsit változtak a dolgok, annyiban, hogy nem kilencedikén, hanem nyolcadikán fogok repülni. Ugyanis. Az Amerikai családom írt, hogy hallottak róla indul egy vezetés kurzus 8-án amit az APIA szervez, és befizetnének rá, ha tudnék egy nappal hamarabb menni. Azért volna jó mert akkor az egész jogsi dolog hamarabb intéződne, nem kéne utána külön órákat vennem csak letenni a vizsgát, meg megírni a tesztet miután kiváltottam a Social Security kártyámat. Valóban én is nagyon fontosnak találom, és nagyon örülök, hogy ilyen kedvesek, hogy készek kifizetni ezt és ennyire foglalkoznak velem, mert az egész az ő ötletük volt és ők jártak utána válaszolva minden kérdésemre. :)

Az utóbbi időkben minden nap 12 órákat dolgoztam, volt, hogy többet, és olyan is volt, hogy a szabadnapomon is dolgoztam. Ennek a következménye, hogy azért most már kimerült vagyok. Aminek viszont a következménye, hogy egyre jobban várom, hogy átköltözzek a másik családhoz öt utcával lejjebb. Mai napon is náluk voltam ,,dolgozni" a gyerekekkel, de olyan szinten nem terhelt meg, hogy nagyon meglepődtem. I am much better company for the girls, than I ever thinking from myself. (Sokkal jobb társaság vagyok a lányoknak, mint azt valaha is hittem volna.) Mondtam az anyukának ma délután mikor beszélgettünk, erre azt felelte, hogy I know (Tudom). Mondom rendben van. :D

Tényleg olyan kicsit vele beszélgetni, mintha egy baráttal tenném, a gyerekek meg mintha az unokatesóim lennének. A kis Rubyt imádom, és az az érzésem ő is engem, bár tény és való, hogy Maud akire eddig vigyáztam 1 éves kislány borzalmasan fog hiányozni, de sajnos a szülei már kevésbé, bár apukával nincs semmi bajom sőt egészen jó kapcsolatot ápolunk, de különösebb mély nyomot nem hagyott bennem ő sem. A négy éves kisfiú pedig szintén hiányozni fog, pont most, hogy tudja elmegyek, kezd el olyan édesen viselkedni, hogy a szívem szakad meg, hogy itt kell hagynom. Ma rajzolt nekem egy szépséges Eastern (Húsvéti) képet. Tegnap szedett nekem virágokat. Kész vagyok! :(

Én és Ruby :)

Nicolas a kis csábító ;)

Egyébként bulisan telnek a hétvégéim is, azt hiszem ez sem tesz jót a fáradságomnak, de olyan jól esik mulatni a hétköznapok utána a lányokkal. Csak beülni vacsizni aztán táncolni, meg ökörködni hazáig, na meg persze a kihagyhatatlan éjjel háromkor stoppolni! :) Imádom ilyen szempontból Svájcot mert sokkal biztonságosabb ország, tudom, hogy ilyesmit nem tehetnék meg otthon sem, nem, hogy Amerikában majd. Pont ettől olyan jó buli, mert itt igen.