A happy ending elmarad, sőt el sem jön...

Igen már a cím is baljóslatú és tessék, beüt a nagy betűs VÉG itt is. Azt kell, hogy mondjam, nem fogtok az Amerikai kalandjaimról olvasni, még. Igen, igen tudom... De hát megígértem.
Történt ugyanis, hogy úgy döntöttem haza megyek és ott is maradok tanulni egy jó két évre. A családomnak is szüksége van rám (ebbe most nem mennék bele) és nekem is rájuk. A helyzet az, hogy mostanában elég sok honvágyam van és most, hogy már a másik családot ,,koptatom" és lassan eg éve úton vagyok, egyszerűen rá kell, hogy jöjjek az emberek bármit mondhatnak, az attól még nem feltétlenül lesz úgy. Too much the risk to beleive in what the peoples are just saying. Vagyis. Túl sok a kockázat abban amit az emberek mondanak.

Svájci tartózkodásom alatt találkoztam számos családdal és dolgoztam is sokuknak. Vegyünk mondjuk 10 családot az összes közül. 10 családból 2 családdal tudom elképzelni, hogy egy boldog évet töltsek együtt. Ami ha belegondolok elég kevés. Nehéz megmondani miért is bizonytalanodtam el ennyire. Talán mert ez a második család sem ideális számomra, vagy már kezdem azt hinni, hogy velem van gond? Talán kicsit mind a kettő. Tudom, hogy egy ekkora lehetőséget ellökni magamtól nem a legjobb döntés, de most csak szükségem van arra, hogy kicsit magyarul beszélgethessek a boltos nénivel, vagy arra, hogyha valami hétköznapi problémám van akkor csak felhívom anyut a telefonon és ha akarom fél órán keresztül ecsetelem neki a semmit, mert megtehetem. És nekem nem elég ebből most csak 2 hónap. Szeretnék otthon lenni egy kicsit, at least 2 years. És utána megint előttem a világ. Mert én ilyen vagyok.
Most csak egy kicsit túl sok volt a világból azt hiszem. :)

Nem fogom elnézést kérni tőletek, és ígéretet sem teszek mikor térek vissza. Csak azt érzem, hogy még visszatérek és még hallotok majd rólam, és a Nagy Álmom, továbbra is egy év az USA-ban. Csak győzzem kivárni mikor már akarom is majd, hogy megvalósuljon. :)

Ezzel zárom soraimat, és szeretnék megköszönni mindenkinek mindent, de leginkább a blogíróknak akik olvasnak, hogy írják a blogjaikat és ameddig úgy nem döntök én is csatlakozom, táplálkozhatok a soraitokból. illetve az olvasóknak akik engem olvastak.

Puszil mindenkit: Kitti

Utazási infók és egy kis Svájc

Megjöttek a vízum papírjaim, legalábbis anyukám erről adott értesítést tegnap előtt, amikor a postás hozott egy vastag borítékot nekem címezve. Állatira szeretném átnézni őket és már most túl lenni az interjún meg az egész nagykövetséges mizérián, de sajnos várnom kell amíg haza érkezem. Erről jut eszembe, hogy lefoglaltam a repjegyemet Svájcból haza, május 14- ére. Sajnos egyik itteni host családom sem gondolja úgy, hogy bele kéne adnia, ami kicsit szomorú a történteket tekintve, de nem baj ennyit kibírok.

Ami a kiutazásomat illeti kicsit változtak a dolgok, annyiban, hogy nem kilencedikén, hanem nyolcadikán fogok repülni. Ugyanis. Az Amerikai családom írt, hogy hallottak róla indul egy vezetés kurzus 8-án amit az APIA szervez, és befizetnének rá, ha tudnék egy nappal hamarabb menni. Azért volna jó mert akkor az egész jogsi dolog hamarabb intéződne, nem kéne utána külön órákat vennem csak letenni a vizsgát, meg megírni a tesztet miután kiváltottam a Social Security kártyámat. Valóban én is nagyon fontosnak találom, és nagyon örülök, hogy ilyen kedvesek, hogy készek kifizetni ezt és ennyire foglalkoznak velem, mert az egész az ő ötletük volt és ők jártak utána válaszolva minden kérdésemre. :)

Az utóbbi időkben minden nap 12 órákat dolgoztam, volt, hogy többet, és olyan is volt, hogy a szabadnapomon is dolgoztam. Ennek a következménye, hogy azért most már kimerült vagyok. Aminek viszont a következménye, hogy egyre jobban várom, hogy átköltözzek a másik családhoz öt utcával lejjebb. Mai napon is náluk voltam ,,dolgozni" a gyerekekkel, de olyan szinten nem terhelt meg, hogy nagyon meglepődtem. I am much better company for the girls, than I ever thinking from myself. (Sokkal jobb társaság vagyok a lányoknak, mint azt valaha is hittem volna.) Mondtam az anyukának ma délután mikor beszélgettünk, erre azt felelte, hogy I know (Tudom).  Mondom rendben van. :D 

Tényleg olyan kicsit vele beszélgetni, mintha egy baráttal tenném, a gyerekek meg mintha az unokatesóim lennének. A kis Rubyt imádom, és az az érzésem ő is engem, bár tény és való, hogy Maud akire eddig vigyáztam 1 éves kislány borzalmasan fog hiányozni, de sajnos a szülei már kevésbé, bár apukával nincs semmi bajom sőt egészen jó kapcsolatot ápolunk, de különösebb mély nyomot nem hagyott bennem ő sem. A négy éves kisfiú pedig szintén hiányozni fog, pont most, hogy tudja elmegyek, kezd el olyan édesen viselkedni, hogy a szívem szakad meg, hogy itt kell hagynom. Ma rajzolt nekem egy szépséges Eastern (Húsvéti) képet. Tegnap szedett nekem virágokat. Kész vagyok! :( 

Én és Ruby :)

Nicolas a kis csábító ;)

Egyébként bulisan telnek a hétvégéim is, azt hiszem ez sem tesz jót a fáradságomnak, de olyan jól esik mulatni a hétköznapok utána a lányokkal. Csak beülni vacsizni aztán táncolni, meg ökörködni hazáig, na meg persze a kihagyhatatlan éjjel háromkor stoppolni! :) Imádom ilyen szempontból Svájcot mert sokkal biztonságosabb ország, tudom, hogy ilyesmit nem tehetnék meg otthon sem, nem, hogy Amerikában majd. Pont ettől olyan jó buli, mert itt igen. 

Vivien és én csinin! :)

Vivien, Oana (Romania), Én, Simona (Czech Republic), Azumi (Japan)

Vámpírosat játszunk... de csak mert kell a móka!

With Simona (Czech au pair)

,,Angry Hungarians" a név amit a képnek adott egyik barátném! :D

Vivien, Simona,Én és a koktéljaink!

Mmmmm Pizza! Yammi

És akkor most ezzel a fincsi képpel búcsúzom is, remélem mindenkinek folyik a nyála a négysajtos pizzámat látva... nekem is! Isteni volt :)

Puszi: hkitti

Svájci fejlemények + Match információk

Kezdeném először is a Match fejleményekkel, és akkor az akit nem érdekel mi van itt Svájcban mert ő egy Amerikás blogot szeretne olvasni, annak nem kötelező elolvasni az utolsó részt. :) Remélem így rendben, és nem vesztek el senkit hű olvasóim közül.

Na lássuk a medvét. A hétvégén kaptam egy levelet az APIA interjúztatómtól, Esztertől, hogy gratulál amiért megtaláltam a családomat, és nézzek rá az adatlapomra mert rengeteg hasznos infó megjelent rajta ami sokat segíthet majd az előkészületekben. Ezen kívül még a Visa papírjaimnak is meg kell majd érkeznie 10 napon belül az otthoni címemre.

Ami az egészben nagyon vicces, hogy csak most realizálódott bennem igazán, hogy tényleg megyek.
Lehet, hogy bután hangzik, hogy még csak most esik le, hogy ismét eltűnök egy évre és nem látom az otthoniakat, de sajna tényleg. Viszont amit felfedeztem magamban, hogy annak ellenére, hogy rémesen fognak hiányozni, sőt a jelen pillanatban is szívesen mennék már haza. (bár ez lehet a rossz környezet miatt is, egyetlen ember a legjobb barátnőm tartja bennem a lelket, meg hogy új családhoz megyek, na de erről később)

With my best freind Vivien! 

DE! Tényleg nagyon szeretnék menni, és most, hogy ilyen közel a cél felismertem, hogy egy nagyon régi és nagyon nagy álmomat váltom valóra éppen. Sohasem hittem volna, hogy amikor körülbelül 3 éve elhatároztam 'Márpedig Au pair leszek az USA-ban' sikerül is majd valóra váltanom, és ilyen sokáig kitartok mellette.

Tudni illik rólam, hogy olyan ember vagyok aki nagyon szeret sok dolgot csinálni, mindenbe belekóstol, de általában nem tart ki sokáig egy dolog mellett sem. Másik ilyen nagy szerelem a kosárlabda volt. Mármint mint játékos szeretem játszani a játékot, nézni kevésbé, bár egy jó kis Nix meccsre biztosan elfogok nézni mikor már kint leszek.

Szóval az egészből csak annyit szerettem volna kihozni, mielőtt eltértem a tárgytól, hogy tényleg nagyon örülök ennek a lehetőségnek és, hogy részese lehetek mindennek, valamint, hogy lehet rengeteg munkával jár, de megéri. :)

Írtam egy jó kis e-mailt a családnak akikhez megyek, és küldtem nekik képeket is magamról még, bár azóta még nem írtak vissza, de szerettem volna ha tudják mennyira örülök, hogy megyek és izgatottan várom az egészet. Remélem ők is! :)

--------------------------------------Svájci részleg!----------------------------------------

Ebben a hónapban dolgozom ennek a családnak utoljára. Már előre látom, hogy a gyerekek nagyon fognak hiányozni, főleg a kisbaba akivel rengeteg időt töltök, de sajnos az anyukával történt nézeteltéréseink miatt nem bírnék egy nappal sem tovább maradni mint Április 1. Ami a pozitív oldala a dolgoknak, hogy most minden nyugis, ő is tudjam ,hogy elmegyek és én is, ennél fogva egyikőnk sem teremt konfliktus helyzetet, és nem idegesítjük fel magunkat semmin, mert már ,,közel a vég". :)

Ami az új családomat illeti, nagyon örülök, hogy találtam őket hiszen imádom mind a 3 gyereket, és már előre a negyediket akivel majd csak 2 hetet tölthetek el mert május elején fog születni. Az anyuka valami tündér és nagyon kedves, egy francia órára jártunk ott lettünk barátok, és rengeteget tudunk a semmiről is beszélgetni. Nagyon várja már, hogy menjek folyton mondogatja, hogy majd el se akar engedni mert biztos benne, hogy nagy segítség leszek neki. Ami a legjobb része a dolognak, hogy vezethetek majd. Iszonyúan várom, mert imádok a volán mögött ülni. Ami az egészben egy kicsit trükkös, hogy jobb kormányos kocsit kell majd vezetnem, annak ellenére, hogy itt ugyanúgy, mint otthon a jobb oldalon vezetünk, de ők Skóciából jöttek és ezért a kocsi is ,,Angol formátum".

A feladat köröm annyi lesz, hogy napközben a babával Rubyval lenni, de délután kapok kb 3 óra szabadidőt és este kell majd még besegítenem, amikor a vacsi jön. Elvinni meg elhozni a lányokat Liliát és Oliviát (az ikreket) az iskolába/ból, valamint délutáni foglalkozásra vinni őket. Természetesen külön szobám lesz, francia ággyal ( ezt már szeretem:)) és a fürdőn osztozom a lányokkal, de kapok egy külön szekrényt amiben hagyhatom a cuccaimat, és a lányok úgysem sokat vannak itthon, este meg hamar ágyba mennek. Heti 5 napot dolgozom, de nem mindegyik nap teljes, mondjuk csütörtök délelőtt nem kell és péntek délután sem. A pénzem ugyanannyi, mint amit itt kapok most, és elméletben nem kell főznöm csak segíteni vacsi időben, ebéd meg úgyis csak én meg a baba mindig.

Jöjjenek a képek:

Ruby :)

Twins with Momy

Lilia and Olivia on a wedding

"right I'm away to watch Telly with my ski goggles on!" said Ruby  

 Jelentkezem nemsokára, ha történik valami érdekfeszítő. Puszil titeket: hkitti

Match! :) -és az előzményei

Kivártam az időt, hogy végre ezt a címet adhassam a bejegyzésemnek, de megérte, mert úgy érzem megtaláltam a tökéletes családot. :)
Tehát mielőtt leírnám mennyire csodálatos is a családom akikkel sikerült matchelni, előbb felvezetem az utóbbi héten mik történtek.

Megbeszéltem még a 6. családdal, hogy beszélek velük telefonon és hívnak szombaton négy óra körül. Vártam, és vártam, és még mindig vártam amikor negyed hat is elmúlt feladtam, gondoltam biztos közbe jött valami. Se szó se beszéd következő nap le is vették magukat az érdeklődő családjaim listájáról. Gondoltam semmi baj, nekik is már meg van az au pairük. Az ötödik családdal nem egyezett az időpont tehát még az első pár levél után, el is vesztek valahol a süllyesztőben.
Aztán, befutott a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik család is. Előre lelövöm a poént és elárulom, hogy a hetedikkel történt a match. :D

Rögtön az után, hogy a hetedik család felkerült a listámra, küldtek is nekem egy e-mailt amiben érdeklődtek melyik időpont volna nekem megfelelő a skypolásra, illetve egy rövid bemutatkozást. Végül megegyeztünk vasárnap este fél tízben ami nekik délután fél ötöt jelentett. Nagyon izgultam mielőtt a gép elé ültem volna, kikészítettem a kis kérdéseimet, és szépen megcsináltam a hajam, valamint fel vettem a legjobb ruhámat plusz a mosolygós Kitti arcot. Az esszéjük és a fényképeik alapján nagyon szimpatikusak voltak és nagyon jó helyen élnek New Jerseyben csupán 40 percnyire New York szívétől. Szó mi szó, izgultam rendesen. Aztán éppen időben meg csörrent az új laptopom, mint egy kontinenseket áthidaló kamerás telefon rendszer (Imádom a kicsikét, nevén szólítva HP= Mr. Pottert ) és a család már élő adásban is volt. Először mindnyájan bemutatkoztunk, aztán egy kis csevej után el kezdtem feltenni a kérdéseimet. Amiket most nem írok le csupán a válaszokat. 3 gyerek, Isaiah fiú 6 éves, Samantha 2,5 éves kislány, és az új szülött kislány Ava 2 hetes jelenleg. Napi rutin a babával lenni kb. 8-tól délután 5-ig, heti 5 nap de 2 napon Samantha is csatlakozik amikor nincsen óvodában, a kisfiúnak minden nap suli. Kocsi van amit használhatok, állandóra, tehát szabadidőmben is. Saját szoba és fürdőszoba ami a szobámból nyílik, nagyon nagy + pont ezért! :) Cerfuw annyi, hogyha másnap dolgozom éjfél körül szeretnék hogy haza érjek egyébként nincs. Hétvége teljesen szabad.

Nagyon tetszett a család és a gyerekek is hiper szuper aranyosak voltak, szóval a beszélgetés végén én mondtam a családnak, hogy nagyon szívesen mennék hozzájuk és úgy búcsúztunk el, hogy kedden értesítenek, de még beszélniük kell a másik lánnyal is. Persze biztosítottak, hogy nagyon tetszettem nekik szóval ne aggódjak. Ettől nem lettem nyugodtabb, vetélytársam volt, bár mint utóbb kiderült nem volt komoly ellenfél. :)

Izgatottan vártam a keddet, hogy megtudjam engem választottak -e mikor feltűnt a 8. család Washingtonból. Mondtam nekik, hogy nagy valószínűséggel már van matchem, de az anyuka szeretett volna egy esélyt kérni tőlem a ,,személyes" beszélgetésre, mert nagyon szimpatikusnak talált az adatlapom alapján és mindenképp magyar au pairt akar, hiszen július végén jönnek Budapestre az előző au pairjüket meglátogatni. Bele is mentem, és úgy gondoltam mentőövnek kiváló lehet, ha esetleg a másik családnál mégsem jönne össze. Beszéltem is a Washingtoniakkal, hétfő dél körül, és nagyon szimpatikusnak és jófejnek találtam az anyukát, mind az apukát. Nagyon jó feltételeket szabtak és kevés lett volna a munka, viszont legbelül éreztem, ha a másik család engem akar és oda fogok menni. Kedden még a másik család előtt beszéltem a nyolcadik családdal még egyszer és a beszélgetésünk végén az anyuka kerek perec közölte, hogy ő szeretné ha én lennék az au pairje és szeretne matchelni. Gondoljam végig, ad időt, de reméli őket választom. Bevallom őszintén nem volt időm gondolkodni rajta, hiszen a következő percben már a potenciális jelölt 7. családdal beszélgettem, és fél óra után mondták, hogy szeretnék ha hozzájuk mennék ugyanis matchelni szeretnének velem. Elmondtam nekik mi a helyzet a másik családdal és hogy megígértem még egyszer beszélek velük, hiszen nem szerettem volna "mean" lenni a másikakkal, illetve azért egy kis dilemma volt bennem, de azután, hogy a Jersey-i család azt mondta nekem szeretnék, hogy hozzájuk menjek és Samantha bevetette a Shrekből a macska szemeit, egyszerűen éreztem, hogy már el is döntöttem kihez megyek. Azért még átgondoltam párszor, és meg vitattam legjobb barátnémmal és mégegy barátommal a dolgokat, de végül mindig arra lyukadtunk ki, hogy a hetedik az igazi és az egyetlen bűvös szerencsés számom. :)
Másnap reggel amikor felébredtem, rögtön meg is írtam a döntésemet, a két családnak, mikor jött a kilencedik család, akiknek persze egyből vissza írtam, hogy sajnos már meg találtam a családomat, és sok szerencsét nekik a továbbiakhoz. :)

És most jöjjön pár kép az elbűvölően aranyos félig Zsidó vallású családomról:

Ava baby, how cute is she!!! :)

Isaiah, a zseni palánta!

Samantha and Isaiah at Halloween time.

Debbie, Eric, Isaiah, Samantha

A család Ava nélkül.

Samantha aki annyira elbűvölő és félelmetesen aranyos, hogy el sem hiszem!

Azt hiszem kijelenthetem, hogy a következő két hónap amíg haza nem érkezem nagyon lassan fog telni, bár az otthon töltött idő szerintem hamar elrepül majd, de olyan távolinak tűnik az a Július 9. amikor majd felszállok az Amerikai Egyesült Államok felé tartó járatra. Ebben a maradék két hónapban, nem igazán lenne miről írnom ami Amerikával kapcsolatos, szóval ha esetleg kíváncsiak vagytok, mi történik velem (hiszen ennek a hónapnak a végén új családhoz kerülök itt Svájcban) akkor írhatok az itt töltött időről is. A szavazást ismét kiírom, kíváncsiak vagytok Kitti Svájcban töltött maradék másfél hónapjára, avagy sem?
Az üres (tehát meg nem írt) megjegyzéseket, minden esetben Nemleges válasznak fogadom el. Köszönöm a részvételt előre is. :)

Puszil és ölel titeket: hkitti

Család roham!

Persze nem kell szószerint érteni, azért még nem úszkálok az ajánlatokban, de legalább 3 családom van jelenleg az érdeklődő szakaszban. Apropó uszkálás, van egy igen komoly érdeklődőm New Jersey államból és van egy medencéjük a hátsó kertben, külön kitétel, hogy az au pair jó úszó legyen. :) Nekem tetszene az tuti, úszni tudok elég jól és nyáron nagyon nagy előny az ilyesmi. A másik komolyabb, akikkel nagyan szívesen matchelnék is, ők Washingtoniak, konkrétan DC-ben laknak a fehér háztól 2 mérföldre. Izgalmasan hangzik, lenne saját kocsi az au pairnek, nem írtak cerfuwt és nagyon szimpik. Majd kiderül minden esetre nem lenne rossz egyikükkel összehozni egy matchet. A harmadik még mindig az ikrekkel terhes anyuka, de szerintem csak elfelejtette levenni magát az érdeklődők közül.

Tehát, íme az 5. érdeklődő family:

Város:	Pennington	Állam:	New Jersey
Gyerekek:	három kislány, 4,2, 10 hónapos júliusra
Állatok: Szülők: Infók:	Nincs ugyanaz a cég, biokémiával foglalkozó vállalat kocsim lenne, nincs cerfuw, 5 nagyváros az 1 órás körzeten belül

Ők szimpatikusak lennének tényleg, az egyetlen problémám, hogy valami kis erdőcske meg farmok melett laknak, az igaz, hogy lenne kocsi tehát a városba könnyen bejárhatnék, de lehet, hogy benzinre sokat kéne költenem. Viszont lassan kezdem az ilyen irányú elvárásaimat csökkenteni, szóval ha a család jófej meg minden klappol akkor szivesen mennék hozzájuk.

A 6. család:

Város:	Washington	Állam:	DC
Gyerekek:	2 kislány, 3,5 és 1 évesek
Állatok: Szülők: Infók:	Macska anyuka poiitikai tanácsadó, apuka pedig informatikai vezető Nagyváros!, nincs cerfuw, kocsi van, minden elérhető távolságban

A helyzet az, hogy ők is eléggé szimpatikusak és már meg is beszéltem velük az időpontot mikor felhívnak. Velük is biztos lenne matchem ha minden jól alakul interjú közben, és szimpik lesznek.

A helyzet az, hogy egy kölcsön macbook gépről pötyögök éppen és utálom! Borzalom, kezelni lehetetlen, pláne mivel francia és lövésem nincs hol kell átállítani. Az egyetlen dolog amit megtaláltam a magyar billentyűzet, de azt is vagy egy órán keresztül kerestem, de hát persze meglett mert nekem blogot kell írnom! :) És mindenki fejét félre döntve, állára helyezve mutató újját bután néz a képernyőre, de hát Kitti mi a francért nem használod a saját gépedet? Hát meg mondom én, azért mert kb. 1000 helyen törött be a képernyője így csak pacákat látunk ott ahol normálisan a képnek kéne megjelennie. Mégis, hogy a büdös  életbe sikerült ezt összehoznom?! SOSE HAGYJ KARTÁVOLSÁGNYIRA GÉPET EGY 1 ÉVES GYEREK MELETT! feliratú figyelmeztető tábla jól jött volna tegnap valamikor délelőtt 11:00 és 11:10 között, mikor is történt az eset, hogy kartávolságnyira hagytam a gépemet egy 1 éves gyerek melett. Ő elkezdte ütni a billentyűzetet, mire én gyorsan laptopom segítségére rohanván kaptam fel a gyereket a kisszékéből, de még utolsó pillataban szegény gépemet elkapták, így lerántva az asztalról. És Mrs. Samsung holtan esett össze. :( R.I.P

Akkor még világított, azóta már az sem, ha bekapcsolom...

Szerintem 1 órán keresztül sírtam, de aztán lenyugodtam, mert a kislány is megijedt így amíg én sírtam ő is sírt. Aztán megláttam a gépemet és megint elsírtam magam. Ezt játszottam kb. ebédig.
Végül persze minden rosszban van valami jó. Anyuka azon tanakodott valyon mit kéne nekem vennie búcsú ajándéknak, és amint elmondtam neki, hogy mi történt fogta magát és rendelt nekem egy új laptopot. :D Körülbelül kétszer királyabb, úgyhogy végülis jól jártam. Remélem az adataimat azért át lehet másolni a másikról, és akkor szuper extra boldog leszek, és anyuka is mert megoldva a gondja az ajándékkal kapcsolatban. :)

Remélhetőleg a következő beszámolóm már a matchről fog szólni az új gépemről.
Puszil mindenkit még mindig Svájcból: hkitti

Csak jöttek, és már mentek is...

Kezdeném úgy, hogy az előző vagyis a 3. érdeklődő családdal nem volt match, de beszélgettem velük skypon, ami előtt teljesen és totálisan halálra voltam rémülve, majd mikor oda került a sor tényleg nagyon jól elbeszélgettünk és semmi baj nem volt az angollal se meg semmivel tulajdonképpen. Ők szerettek volna matchelni velem, de én még időt szerettem volna, hogy átgondoljam, mert ha őket választottam volna valóban nagyon keveset dolgozom és egy jó kis családhoz kerülök ahol szerintem az anyuka valamilyen szinten barátnőt is keresett au pairrel együtt. DE! Mindig van egy de, tényleg ez az egy dolog ami mellett most elhatároztam, hogy kitartok, hogy nagyváros vagy ahhoz közel. Ők sajnos egyik sem voltak. Igazából azt gondoltam nem is számít csak ne legyen kisváros, és legyen kocsi amit használva elautókázhatok abba a nagyvárosba. De sajnos azt sem tudtak volna biztosítani és ami igazán zavart a curfew 10 óra. Tudom butaság mert ki érne később haza amikor dolgozik, de szeretném a tudatot, hogy dönthetek róla mikor megyek haza és azért menjek mert tudom, hogy dolgozom és ne azért mert takarodót fújtak nekem. Szóval nincs match ebben a bejegyzésben sajnos. Pedig már türelmetlenül várom az ,,Igazit". :)

A negyedik érdeklődő családom, akik tényleg szimpatikusnak tűntek igazából csak bejelentkeztek hozzám, váltottunk kb 2 e-mailt és már le is vették magukat az érdeklődő családjaim közül. Hogy miért? Mert nem tudnék június végén repülni csak július elején. Ugyanis a ,,flight date" -ek úgy jönnek sorban, hogy van egy június elején és közepén, azután nem indul orientáció és a legközelebbi dátum július eleje majd közepe. Tehát június végén így se úgy se tudnék repülni, de ezt a családok nem látják át és ők időt se adtak, hogy elmagyarázzam, egyből le lettem pattintva. De nem haragszom végső soron, bár egész jó kis család voltak egész jó helyen, de az anyuka a levelében olyanokat írt, hogy azt szeretné ha az au pair sajátjaként szeretné a gyerekeit akik egy iker pár és majd júliusban fognak megszületni. Valamint volt egy éjjeli dadája is, hogy neki ne kelljen felkelni a gyerekekhez szoptatni, és három hónap után már megy is vissza dolgozni. Tehát annyira nem szimpatikus ez a hozzáállás nekem, de gondoltam ez valami Amcsi dolog lehet.

Szóval ők voltak azok: 

Város:	Richmond	Állam:	Virginia
Gyerekek:	A Host anyuka terhes egy iker párral
Állatok:	Nincs

Intrested family 3th.

Hármas számú érdeklődő család:

Város:	Manassas	Állam:	Virginia
Gyerekek: Szülők:	két kislány 2 (Chloe) és 1 (Mckenna) évesek Apuka rendőr, anyuka Bába
Állatok: Infók:	Macska(Samson) nincs saját kocsi nekem, de akkor használom az övékét amikor akarom és ők éppen nem.(2 kocsijuk van)

Nagyon szimpatikus kis család ez, el is határoztam hogy skypolok velük, amint jobban leszek. Igen jelenleg az influenzával küzdök, két host gyermekemmel karöltve. Milyen jó is az aupairnek. :) Bár sok érvem ellenük szól, de majd meglátjuk milyen velük személyesen beszélgetni. 45 percre laknak Washington DC-től, osztoznom kell a fürdőn, nincs saját kocsi, és ami talán a legjobban fáj a Curfew 10 óra. (Aki nem tudná azt jelenti 10-re haza kell érnem és ,,takarodót" fújnom a szobámba). Mellettük szól, hogy a kocsit odaadják amikor csak tudják, az anyuka aupair volt méghozzá úgy, hogy Amerikában megtalálta élete szerelmét még 2008-ban, tehát nagyjából 22 éves, és a munkaóráim száma ami maximum 28 óra egy héten, de van ,hogy kevesebb. (igaz szombat délelőttönként van, hogy dolgoznom kell 10-ig). Öszintén meg mondom, nem tartom túl valószínűnek a matc-et velük, de még majd meglátjuk.
Hosszú idő óta ez a nagy fejlemény történt, ezen kívül még annyi, hogy május közepéig maradok Svájcban, de március végén elpályázom egy másik családhoz dolgozni.

Puszi nektek: hkitti

Au Pair-ek Amerikába!

Ezt a bejegyzést azoknak ajánlom akik tervezik, hogy a jövőben kiutaznak Amerikába és az Au Pair in America ügynökséget szeretnék választani. 1986. óta közvetítenek au paireket az Államokba, évente több mint 4000 lány megy ki velük, és én is őket választottam.
Mielött bárki is elkezdi a jelentkezést, nagyon fontos tudnia, hogy meg kell felelnie pár követelménynek:

-18 és 26 év közötti legyél 
-érettségi bizonyítvány kell
-középszintű angol nyelvtudás(nem nyelvvizsga, csak a tudás!)
-jogosítvány
-legalább 200 óra gyermekfelügyeleti tapasztalat (szomszéd kisgyerek felügyelete, barátok gyerekei, stb.)
-erkölcsi bizonyítvány
-érvényes útlevél a későbbiekben mikor már a vízumot intézed
-orvosi papírok(nem hordozol betegséget, nincsen elmebajod, megkaptad az összes oltásodat, stb.)

-referenciák (3 db összesen, 2 gyermekfelügyeleti és 1 karakter, lehet több is, de kevesebb nem)

-és végül de nem utolsó sorban a program díj ami jelenleg 500€ plusz a biztosítás ami lehet még +120, 205 vagy 300€ attól függően mit szeretnél igénybe venni és mennyire vagy beteges típus.

JA ÉS SZERESD A GYEREKEKET! :)

Először egy körülbelül 10 oldalas jelentkezési lapot kell kitöltened ahol kérdeznek téged rengeteg dologról, és mind fontos! (de később még tudsz rajta változtatni) Aztán a már fent említett papírokat mind befénymásolva (vagy dig. fényképezőgéppel lefotózva) fel kell töltened JPEG formátumban a személyes APiA oldaladra , ahol mindazokat a dolgokat láthatod amiket eddig feltettél és amiket még fel kell, hogy tölts. Többek között kérni fognak rólad legalább 6-7 képet, egy videót ami legalább 1 perces de nem lépi túl a 3 percet és a családodról, magadról, és a gyermekfelügyeleti tapasztalataidról beszélhetsz benne, valamint egy legalább 600 szavas Dear Family, kezdetű levelet. Nem kell megijedni a rendszer senkit sem dob ki ha nem tölti fel egyből az összes dolgot, elegendő időt kaptok mindent szépen sorjában feltöltögetni és megcsinálni, persze ez annak is a függvénye kinek mennyire sietős a dolog. Hát én nem kapkodtam el az biztos. :) 

Ezen kívül a rendszer beoszt melléd egy interjúztatót is Pestről a Magyar központból, aki minden lépésben segíteni fog és az adatlapodat folyamatosan átnézve instrukciókat ad, hogyan tehetnéd azt még jobbá. Vele kell majd megbeszélned egy személyes interjút is amire fel kell majd utaznod a központba és egy kis beszélgetés meg egy teszt kitöltése után amit elküldenek a Londoni irodába, már bent is vagy a rendszerben és kezdheted a család keresést.

És, hogy mit kapsz a sok fáradozásodért? Hát ezt:

- 12 hónapig szállás és teljes ellátás a fogadó családnál,
- oda-vissza repülőjegy,
- biztosítás, és biztonság,
- 4 napos orientáció szállással és teljes ellátással közel New Yorkhoz,
- heti zsebpénz, ami most 195,75 $ (ez minden júliusban növekszik az amerikai törvények szerint)
- a család 500 $ összegű hozzájárulása a tanulmányokhoz, hiszen hivatalosan az au pairek cserediákvízummal (J-1) mehetnek ki. 6 kreditet kell teljesíteni a 12 hónap alatt valamilyen egyetemen vagy főiskolán,
- minimum 2 hét fizetett szabadság,
- ha sikeresen teljesítetted a programot (nem jöttél haza idő előtt és megvannak a kreditek) akkor visszajár         bónusz összeg a programdíjból, amit most nem tudok mennyi,
- a program végeztével a 12. hónap után lehetőség van még egy plusz hónapig az országban tartózkodni és utazni
- nemcsak 12 hónapig lehet kint maradni, lehet hosszabbítani 6 ill. 9 hónappal és 1 évvel is.

És amit ezért cserébe adnod kell amíg a fogadó családoddal élsz? 

Maximum 45 óra gyerekfelügyelet egy héten ami napi maximum 10 lehet illetve minden héten 1,5 nap szabad idő (aminek minimum 1-szer egy hónapban hétvégére kell esnie).

Valamint esetleges könnyű házimunka, de szigorúan csakis a gyerekek után, kérhetnek még főzésre és délutáni uzsonna illetve tízórai elkészítésére is. De az egész a gyerekek körül forog, tehát semmi olyat nem kérnek ami igazán megerőltető volna.

Végül amin még én sem vagyok túl, de tudom hogy hamarosan eljön majd mikor már meg van a repülésem dátuma és a családom, hogy időpontot kell kérnem az Amerikai Nagykövetségre egy interjúra, hogy kiállítsák a vízumomat. Valamint be kell fizetnem a programdíjat is.

Hát ennyi volna a nagy történet, remélem tudtam segíteni valakinek, hogy könnyebben meghozza a döntéseit és ez által egy komplexebb képet kapjon erről az egészről.

Üdv.: hkitti

A végek kezdetétől...

Szóval, hogy a címhez hű maradjak kezdem a legelejéről, vagy mondhatni inkább a végéről, szóval értitek. Onnantól, hogy visszatértem Olaszországból nem nagyon hallott rólam a nagyközönség, de most a Kittiféle Cirkusz ismét megnyitja kapuit, és lerántja a leplet a tragikus sorsú Travel Around the World blog váratlan bezárásának titokzatos okairól. Persze indíték mindig van, és általában remek magyarázat is születik rá, pláne ha azt az én előadásomban olvashatják kedves nézőink.
Tehát mint már volt mondottam, a Svájci kalandjaimról szóló blog felfüggesztésére sor került, ezen tények alapján:

1. Minden remekül, ment és nagyon jól éreztem magamat Olaszországban is, de amikor visszaértem volt egy nagyon komoly beszélgetésem az Anyukával ami nem szerettem volna veletek megosztani.(és nem is fogok részleteket mondani, elég ha annyit tudtok, hogy nem volt pozitív felhangú beszélgetés)
2. Ebből adódóan a következő pár hetem/hónapom e-köré a bizonyos negatív érzés köré épült, és ha már nem tudtam jókat írni úgy gondoltam rosszat se, hiszen nyilván velem van a hiba, és minden erőmmel azon voltam, hogy ezeken a dolgokon változtassak.
3. Miután sikerült egyenesbe jönnöm viszont már úgy éreztem, hogy feleslegesen a hétköznapi unalmas dolgaimról írogatni nektek hiszen nem történt velem szinte semmi izgalmas, és amúgy is biztosan nagyon haragudnak rám az emberek hogy nem írtam végig az Olaszos bejegyzést szóval már inkább nem is foglalkoztam vele.

Tudom, tudom a köveket lehet rám vetni, de a végeredmény már megszületett és most jelenleg ott tartok, hogy a Svájci családomtól 2 lehetséges módon fogok eljönni hamarabb mint az tervezve volt (a fent említett okok miatt).:
1. Márciusban elmegyek egy másik családhoz és még április végéig ott fogok Nannyként dolgozni azután haza repülök.
2. Március végéig maradok az eredeti családnál és aztán haza repülök.
Mindezeket tényszerűen azért írom ilyen nyugodtan, és semmi kétségbeesés nélkül, hiszen célomat elértem és sikerült annyi pénzt összegyűjtenem amivel végül elkezdhetem a nagy USAdventure -t. (Kiírok egy népszavazást : A név a, nagyon király és szellemes  b,jópofa de lehetne jobb is  c, gagyi és hülyén hangzik.
Szavazataitokat commentben írhatjátok, előre is köszönöm a részvételt!)
Szóval ami történt meg történt, a múlttal már nem igazán szeretnék foglalkozni, ezt a maradék időt már fél lábbal is kibírom itt, hiszen a nagy piros,fehér,kék zászló ott lobog a szemem előtt és kacsintgat rám.
Ami ezt illeti a jelentkezés menetéről fogok írni egy másik bejegyzést ami csak arról fog szólni és egy képet ad azok számára akiknek szintén szerepelnek ilyesfajta tervek a jövőképében és szeretne Aupair lenni Amerikában.
Szóval jó sok munka árán végül be kerültem a rendszerbe az Au pair in America ügynökségnél, akiket választottam. Tudom, hogy több agency is foglalkozik kiutaztatással, de nekem az ő feltételeik és programjuk tetszett meg a legjobban, pláne Csilli és Évi voltak akik anno még erre inspiráltak.
Szóval február nyolcadikán be kerültem a rendszerbe, és megkezdődött a Nagy Várakozás. A családokra.
Február tizenharmadikán egy ilyen e-mail fogadott a postaládában:
A Host Family is interested in your application. Please log into your Au Pair in America website to view all current Interested Families.
Szabad fordításban ez annyit tesz, hogy egy család érdeklődik irántam és jelentkezzek be a részletekért a saját Au Pair in America oldalamra, hogy láthassam a részleteket a családról. Nagyon izgatott lettem és majd kiugrottam a bőrömből, pláne mikor körülbelül 10 percre rá kaptam még egy e-mailt a családtól, benne részletekkel, hogy mikor szeretnék, hogy menjek és a kérdéssel, hogy mikor hívhatnának fel telefonon.
A családról:

Város:	Chicago	Állam:	Illinois
Gyerekek: Szülők:	Egy 5 éves kisfiú és egy 16 hónapos kislány Mind a kettő szülő orvos
Állatok: Match: Infók	2 macska Még nem Rugalmas munkaidő, de a hétvégék szabadok, minimális takarítás,kocsi használat ?

Ez a család nagyon szimpatikus volt, és váltottam is pár e-mailt velük végül kiderült, hogy ők már szeretnének valakit június végétől és én csak július közepétől szándékoztam menni, de azóta ez változott hiszen hamarabb hazaérek, szóval most ismét fel fogom venni velük a kapcsolatot, hiszen a fő követelményeimnek megfelelni látszottak: Nagyváros, 2-nél nem több gyerek akikre figyelnem kell, és van még egy amit nem tudok a kocsi használat, mennyit használhatom, mire és mikor milyen távra. Ezt még tisztáznom kell velük.

Közvetlenül utánuk a mai nap folyamán február 15-én befutott még egy e-mail az APiA -tól hogy érdeklődőm van, amit szintén lelkesen fogadtam, pláne azok után, hogy ez a másik család a mai napon leiratkozott az intrested family listáról (persze már intézkedem!)

Város:	Darien	Állam:	Connecticut
Gyerekek:	15 hónapos fiú-lány ikerpár és egy 5 éves kisfiú.
Állatok:	nincs

Sajnos visszaírtam nekik, hogy én mindenképpen nagyvároshoz közel vagy benne szeretnék élni ezért nem érdeklődöm irántuk, amit nem írtam meg nekik hogy a három gyerek egész napra dolog sem igazán tetszik nekem pláne nem ikrekkel illetve még egy dolog hogy az anyuka otthon van és nem szeretem ha a ,,nyakamon lóg" az aggódó anyuka és a lépéseimet nézi, mindent rendben csinálok-e.
Tehát egyenlőre ennyi, és amint jön több család írok még illetve a jelentkezésről szóló bejegyzés is nemsokára érkezik.

P.s.: Az újévi fogadalmam, hogy ezt a blogot végig írom, és ígérek nektek hetente legalább 1 bejegyzést onnantól számítva, hogy kiérek. Addig amilyen ütemben jönnek csöpögtetem nektek az infókat.
Üdvözlet még Svájcból: hkitti